Elmarad a táncórám az elkövetkezendő 2 hétben korszerűsítés miatt. Nem szeretem kihagyni a táncórákat, olyankor mindig úgy érzem, hogy minden egyes alkalommal mikor kimaradok (hogy táncos szóhasználattal éljek) hátratáncolok kettőt arról a szintről ahol éppen állok. De mit lehet mit tenni? Az épületet felújítják, legalább nem fogok télen csonttá fagyni, nyáron meg nem kell, hogy a partnerem az izzadtságomat szagolgassa, miközben emelem. Úgy hallottam, hogy az épületre napelemeket is felhelyeznek. Ez elég érdekesnek hangzott, az intézménynek, ahol a táncterem is volt, új vezetőt kapott és ez az új vezető elég környezettudatosnak hírlett. Remélem, azért nem fogja földdel beszórni a táncterem padlóját és kapunk végre egy normális légkondicionálót is. A jelenlegivel ugyanis nyaranta belefulladunk a saját izzadtságunkba. Úgy tudom a mi emeletünk nem az új napelemekkel fog működni, ezért félek, hogy vajon velünk mi lesz. Pedig utánanéztem ennek a napelem inverter működésének és nem tűnik bonyolultnak, nem tudom, a mi emeletünket miért nem kötik ahhoz a hálózathoz.

Nekünk is van otthon napelemünk és tök jópofának tartom. Menő, jól néz ki, és néha még a villanyszámlánkat is képes megzabolázni mikor egész nap nyomatom a kedvenc salsa-zenéimet. Anyáék néha ki is akadnak emiatt. Bár nem vagyok egy fizikus, még én is tudom, hogy manapság mindenkinek érdemes az újfajta energiaforrásokban gondolkodnia. Amíg a lámpát tudja üzemeltetni és a zenét nyomatni a hangfalról a napból származó energia addig én tökéletesen elégedett vagyok (és ha még a légkondit is képes beüzemelni, akkor én leszek a legboldogabb ember a világon)!

Addig is, amíg zárva van a terem, a partneremmel időnként elsétáltunk az épület előtt. Úgy tűnt valamit nagyon huzaloznak az emeletünkön… a boldogság gyenge érzése repült át mindkettőnk arca fölött. Reméltük, hogy talán kicsit a vakolatot is helyre teszik majd; ja és akkor már a parkettát is lecserélhetnék… ahh, de hova gondolok. Örülhettünk, hogy nem zárják be alapból az egészet. Veszteségesek voltunk, a tagok saját zsebből fizették a fennmaradáshoz szükséges különbözetet. Csak a terem bérlése többe került, mint amennyit a szponzoroktól kaptunk. Apropó, szponzorok… talán ha hirdetnénk az új napelemeket beüzemelő céget, és a táncruhánk hátulján a napelem inverter működéséről szóló magyarázóábrát hordanánk… jaj, ez de bolond gondolat. Igazság szerint a két hetet is úgy hirdették meg, hogy határozatlan ideig leszünk zárva, csak a teremvezető mondta ezt a 2 hetet a megnyugtatásunkra. Ránéztem a partneremre. Az ő szeméből ugyanezt a hirtelen jött aggodalmat olvastam ki.

Elindultunk hazafelé. A napelemek és az ezek miatt jövő plusz költségek tovább növelték a kétségeket bennem. Rossz szájízzel feküdtem le aludni. Már nem is bíztam benne, hogy kinyitják nekünk még a termet. Valószínűleg átalakítják raktárrá, vagy egy nagy irodává.

Másnap megint arra jártunk… éppen az ablakokat bontották ki a helyükről. Az így nyílt lyukak üres szájként tátongtak ránk. Már elkezdtem gondolkodni, hogy hol találhatnánk még egy olyan szerethető és szeretetre méltó termet, mint ez volt…

Következő héten húzták fel a napelemek. A napelem invertereket a legfelső emeleten állították be. Nem láttunk a terem felé új huzalozást onnan.

3. héten még mindig nem szólt a teremvezető, hogy újra mehetnénk. Feladtuk a reményt.

És akkor, 1 hónappal a bezárás után csörgött a telefonunk. Hitetlen szemmel néztük, hogy a teremvezető keres minket. Felvettük a telefont.
„- Úristen, úristen” – sikongatta a hölgy. „- Visszakaptuk a termet! Sőt! Engedtek a bérleti díjból is.”
El sem akartam hinni. „- Hogy micsoda?” – örvendeztem. „-Ez, hogy lehetséges?”