Már nagyon rég óta tervezem, hogy elmegyek egyszer társas táncot tanulni. Még általános iskolás koromban kerültem be az iskolai kórusba, ahol a mellettem ülő lány lett a mentorom. Emlékszem rá, hogy nagyon szép kék szeme volt és szőke haja.

Nagyon örültem, hogy ő lett a mentorom, ugyanis nagyon szimpatikus volt. Mikor eljött a szalagavatójuk, táncoltak az a táncpartnerével, ugyanis mint kiderült a lány salsa táncos volt. Elképesztően jól táncoltak, csak tátottuk a szánkat.

Mikor befejezték a táncot, akkor hallottam a mellettem állótól, hogy ezzel a táncukkal megnyerték az európa bajnokságot az Ancsiék. Teljesen oda meg vissza volt mindenki.

Akkor tudtam meg, hogy a mentorom valójában egy elékpesztően tehetséges salsa táncos. Ez hatalmas hatással volt rám, és a mai napig vágyakozom én is arra, hogy salsa-t tanuljak. A mai napig egyébként figyelemmel kísérem a sorsát.

Sorra nyerik a versenyeket, készülnek róluk a videók, utaznak a világban mindenhova, és már saját tánciskolát is nyitottak a táncos párjával. Bármikor meglátom az újabb sikerület, elönt a boldogság, hogy egy ilyen jófej és tehetséges lányt bíztak meg azzal, hogy vezessen be az iskolai, és a kórusos életbe.

A múltkor pedig, mikor nézegettem az oldalát, láttam egy albumot, aminek az volt a címe, hogy : menyasszonyi ruhák.

Alatta pedig egy kis írás, amiben azt írta le, hogy eljegyezték. Ráadásul a táncos párja. Úgy megörültem neki, hogy próbáltam keresni egy képet, vagy bejegyzést arról, hogy ez hogy zajlott, és sikerült is találnom egyet. Egy képet rakott ki, ahogy épp megkéri a kezét a barátja egy gyönyörű szikla tetején Svájcban.

Gondolom épp az egyik versenyre utaztak, amikor ez történt. Azt meg kell hagyni, hogy nagyon romantikus helyen volt a lánykérés, az Ancsi biztos nem is számított rá. Úgyhogy most ahogy láttam akkor már nézegeti az esküvői ruhákat.

A mappa egyébként tele volt szebbnél szebb menyasszonyi, koszorús és vőlegény ruhákkal. A koszorús lány ruhák mind ciklámen színűek voltak, úgyhogy gondolom ez a szín fog majd dominálni is az elképzelése szerint.

Annyira lázba jöttem ettől én is, hogy egyszerűen nem bírtam ki és írtam neki egy levelet, hogy mennyire örülök neki, hogy férjhez megy, és hogy gratulálok, meg hogy lehet hogy nem is emlékszik már rám, de bennem mekkora nyomot hagyott..

Egyből válaszolt is rá, azt mondta emlékszik még rám, és hogy nagyon szépen köszöni a gratulációmat. Picit mesélt is az esküvői elképzeléseiről. Azt mondta ugyan, hogy valószínűleg csak egy év múlva lesz a nagy nap, de már jóval előtte el kell kezdeni az előkészületeket.

Már kitalálta, hogy milyen helyszínen lesznek, és azt is jól gondoltam, hogy a ciklámen lesz az egyik domináló szín. Azt mondta, nem szeretne nagy felhajtást, viszonylag szűk körű rendezvényt szeretnének mind a ketten.

Azt a ruhát is elküldte, ami az álma rég óta, és hozzá tette, hogy jövő hétre van is időpontja, és fel is fogja próbálni, de nagyon izgul, hogy rajta is olyan jól fog-e állni mint a modellen a képen.

Ezt az aggodalmát egyébként teljesen megértem, ugyanis mikor a szalagavatós ruhámat kerestem, volt egy képem egy gyönyörű ruháról, és eldöntöttem, hogy én csak abban fogok táncolni, semmi másban.

Azonban mikor felpróbáltam álmaim ruháját, egyszerűen kiszerettem belőle, ugyanis egyáltalán nem úgy állt rajtam, mint ahogy a modellnek állt. Sajnos ez ilyen.

Úgyhogy hallgattam a tulajdonos nőre, és azt a ruhát is felpróbáltam, amit ő ajánlott. Az annyira jól állt, hogy utána már fel sem kellett mást próbálnom, mert tudtam, hogy ez lesz az igazi.